A Sztálin-szobortól a TikTokig: az 1956-os forradalomra emlékezik Magyarország

Hetven évvel Magyarország szovjetellenes felkelése után az országban tartott megemlékezések a történelmet a TikTok-korszak történetmesélésével ötvözik. Ahogy a túlélők emlékei halványulnak, a szervezők családi történetekhez, a közösségi médiához és Sztálin szobrának újrajátszott ledöntéséhez nyúlnak, hogy közelebb hozzák az új generációhoz a forradalmat, amely nagyban formálta a modern Magyarországot.

Az 1956-os forradalom 70. évfordulójáról idén Magyarország-szerte rendezvényekkel emlékeznek meg, amelyeken külföldi politikusok és állami vezetők is részt vesznek. A cél az, hogy a forradalom emléke a fiatalok körében is fennmaradjon, miközben egyre többen csak homályosan ismerik az 1956-os eseményeket és azok szereplőit.

„Az én személyes emlékem '56-ról a nagymamám szerelmi története", mondta a 31 éves Zsoldos Anna, a Néprajzi Múzeum kurátora.

„Pár éve végigolvastam a nagymamám leveleit és naplóit, amiket megörököltem tőle. A kettőt összeolvasva derült ki, hogy egyetemista korában volt egy nagy szerelme, aki azért hagyta el, mert emigrálnia kellett az 56'-os egyetemi szervezkedései miatt. Azon a napon, '56 novemberében, amikor a fiú köszönés nélkül és sietve elhagyta az országot a nagymamám naplójában semmit nem írt, csak egy kis fekete keresztet rajzolt."

A 2000-es évek elején Nagykanizsán felnőtt Anna gyermekkorában az október 23-i évforduló az iskolai ünnepségeket és az őszi szünet kezdetét jelentette.

Felnőttként a nap „profánabbá, hétköznapibbá" vált - egy munkaszüneti nappá.

„Amit a nagymamám mesélt nekem '56-ról", magyarázta a 19 éves Weiner Dániel, a Balzac Média újságírói közösség riportere -, „az az volt, hogy elkezdték felakasztani a kommunistákat, és amikor a kommunisták visszajöttek, ők akasztották fel a forradalmárokat."

Dániel nagymamájának volt egy másik, ugyanilyen erőszakos emléke is.

A nagymamája lakóházában élt egy fiú, aki a „pesti srácok" közé tartozott, azok közé a tinédzserek közé, akik az utcai barikádokon harcoltak a szovjetek ellen.

A fiút megölték, és Dániel nagymamája látta, amikor hazahozták a holttestét. Ez sokkoló látvány volt egy fiatal lánynak.

Dániel a nagyapjától is hallott egy különös történetet arról a rövid, 13 napos időszakról október végén, amikor úgy tűnt, hogy a szovjet csapatok kivonulnak, mielőtt 1956. november 4-én teljes erővel visszatértek volna, hogy leverjék a forradalmat.

„Az emberek ásni kezdtek a Kossuth téren, a Parlament előtt, mert azt gondolták, hogy politikai foglyokat tarthatnak fogva ott."

Idén ő maga fogja filmezni a hivatalos ünnepségeket a Kossuth téren, és egy YouTube-videót készít a Balzacnak.

Az évforduló szervezői személyes történetekre helyezik a hangsúlyt, hogy életben tartsák azt az eseményt, amely a fiatalok számára egyre inkább „csak történelem".

Az egykor a Városliget szélén álló hatalmas Sztálin-szobor másolatát Budapestre hozták, és ma este ünnepélyesen ismét „ledöntik" - ugyanúgy, ahogyan az eredeti szobrot 1956-ban.

A program címe „Forradalmunk fényénél", amelynek része egy „immerzív fényshow" és Karácsony Gergely budapesti főpolgármester beszéde.

Hetven évvel ezelőtt ez - mármint a szobordöntés - nem volt könnyű.

Láncokat erősítettek Sztálin nyakára, és végül egy teherautó döntötte le sikeresen a 6,5 tonnás, nyolc méter magas bronzszobrot.

A diákok és a munkások ezután darabokat törtek le a szoborból emlékbe.

A másolat súlyáról nem jelent meg hivatalos adat.

„Hatalmas törésvonal alakult ki a magyar társadalomban abban, ahogyan a nemzeti múltunkat látjuk" - mondta a BBC-nek Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem földrajzprofesszora.

„Az ötven év felettiek történelmünket nagy katasztrófák sorozataként látják, amelyeket lassú talpra állás követett: Mohács, Trianon, 1944, 1956… De a 35 év alattiak számára ez a 'tragédia-helyreállás' dinamika már nem igazán jelent sokat."

A középiskolákban az őszi tanév kezdetén a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) pályázatot hirdetett „1956 öröksége. Mi így emlékezünk" címmel.

A diákokat egyénileg vagy csoportos projekt keretében arra kérik, hogy „saját gondolataik, kutatásaik és kreatív történetmesélésük" alapján írják le vagy filmezzék le - 60-90 másodperces TikTok-videók formájában -, mit jelent számukra 1956.

A beadási határidő november 4. Az eredményeket december 4-én teszik közzé.

Miért robbant ki az 1956-os forradalom, és hogyan reagált a Szovjetunió?

Bár az második világháború utáni első, 1945-ös választásokat a nem kommunista erők nyerték meg Magyarországon, a kommunisták néhány éven belül fokozatosan átvették a hatalmat. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) segítségével felszámolták politikai ellenfeleiket, és egypárti diktatúrát építettek ki.

Az országot vezető Rákosi Mátyás szorosan igazodott Moszkvához. A véleménynyilvánítás szabadsága erősen korlátozott volt, az ÁVH pedig félelemben tartotta a társadalmat. Sokan attól is tartottak, hogy megfigyelik vagy letartóztatják őket, ha bírálják a rendszert.

Magyarországon jelentős számú szovjet katona és tisztviselő állomásozott, miközben nehézségekkel küzdött a gazdaság. Az orosz nyelv oktatása kötelezővé vált, ami sokakban tovább erősítette a szovjet befolyás elleni ellenérzéseket.

1956 nyarán egyre többen tiltakoztak a rendszer ellen. Rákosi Mátyás helyét Gerő Ernő vette át, de ez nem csillapította az elégedetlenséget. Az októberi tömegtüntetések nyomán Nagy Imre került a kormány élére, aki reformokat és nagyobb szabadságot ígért.

Néhány nappal később azonban a szovjet vezetés a katonai beavatkozás mellett döntött. 1956 november 4-én szovjet harckocsik és katonák ezrei vonultak be Magyarországra, hogy leverjék a forradalmat.

Az összecsapásokban ezrek haltak meg vagy sebesültek meg, és sokan nyugatra menekültek. A forradalom leverése után emberek tízezreit vonták felelősségre, sokakat börtönbüntetésre ítéltek, másokat kivégeztek. Nagy Imrét letartóztatták, majd kivégezték. A hatalmat végül Kádár János vette át, akinek vezetésével felszámolták a maradék ellenállást.

A forradalom leverése után az új vezetés igyekezett elfojtani az 1956-tal kapcsolatos nyilvános emlékezést. Az eseményeket hosszú ideig hivatalosan „ellenforradalomként" emlegették, résztvevőiről pedig nem lehetett szabadon beszélni. Csak a rendszerváltás idején változott meg gyökeresen a hivatalos megítélés: 1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot, és a nap nemzeti ünneppé vált.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland